Bármilyen hihetetlen ez a gondolat, ez a kérdés nem valamely színháztörténeti korszakelemzés, avagy társasjáték egyes szükséges módszertani lépése kapcsán merült föl bennem, hanem ama bizonyos „tudjukmivel” összefüggésben (melyet, Harry Potter után szabadon átfogalmazva járványnak nem szeretnék nevezni, a kimondott szó hatalma okán, viszont az általa okozott „veszéllyel” és a „helyzettel” mutat némi kapcsolati szálat) és bizony a mediáció munkaterületéhez is kapcsolódik.
De, hogy is van az összefüggés a „tudjukmi” és a mediáció fogalma között?
Jött a helyzet, mely a mediáció munkafolyamataiban is átalakította a kapcsolódási, személyes találkozási lehetőségeket, a kommunikációs csatornákat. Legtipikusabban az online terek váltak a mediáció hétköznapi segítőivé, kivitelező platformjaivá.
Én most mégsem az online tapasztalatokról szeretnék említést tenni, hanem azokról az esetekről (és természetesen a mögöttük lévő hús-vér emberekről), akik (a mediátorral, azaz jómagammal együtt) megvárták az enyhítési lehetőségeket, hogy személyesen tudjunk
belevágni (vagy tudjuk folytatni) a különböző mediációs folyamatokat.
Itt jön újfent, hogy mire az online mediációs protokollt minden mediátor, aki ilyen módszerrel vitte a folyamatait, a maga módján kidolgozta és alkalmazta (persze itt is lehettek egyes szakmai útmutatók), itt a személyes találkozásnál, még az „átmeneti időszakra is” rapid
mód kellett új szabályokat, kialakítani (mezei munkanéven: új, átmeneti mediációs protokollnak neveztem el), melyek főleg az egészségügyi biztonsággal és így a munkafolyamat produktív lefolytatásával voltak és vannak összefüggésben.
Tehát (először) az a bizonyos maszk is felkerült (szájmaszk formájában), mintegy újfajta közösségi szolidaritás szimbólumaként is, a kliensek közötti konfliktushelyzeteket is újra formálva. A maszk gyűjtőfogalmába vonódtak be a szükséges egyéb egészségügyi biztonsági eszközök és intézkedések. Mindenekelőtt itt jegyzem meg, hogy minden olyan helyiséget, ahol a kliensek megfordulhatnak a mediációval kapcsolatban át kellett gondolnom, és akár a váró helyiségből, akár az irodából kikerültek a nehezebben fertőtleníthető bútorok, eszközök (a gyermekek részvételére is gondolva a játszósarokban könnyen fertőtleníthető
játékok maradtak). A teljesség igénye nélkül, mediációba résztvevő feleknek elsődlegesen adminisztratív formában is el kellett (el kell) fogadni ezeket a biztonsági szabályokat, ezt követően kerülhetett, kerülhet sor a fizikális, személyes találkozásra, pontosan rögzítve, hogy az iroda előtt a váró helyiségbe belépéskor már maszkban, kihelyezett fertőtlenítő eszköz
használatát követően, ha szükséges még itt a kijelölt távolságot megtartva várakoznak, majd az irodába szintén kijelölt távolságot megtartva belépnek, itt szintén használják a kihelyezett fertőtlenítőt, mintegy közös rituáléként immár a mediátorral együtt. Ezt követően a mediátor
által kijelölt módon és távolságra foglalnak helyet, elfogadva, hogy amennyire lehet a mediátor folyamatosan szellőzteti a teret.
Amennyiben nem kamaszmediációs helyzetről van szó a gyermekeknél az életkoruknak megfelelő kézmosást, fertőtlenítést alkalmazom, bár többségében inkább úgy oldottuk meg a kliensekkel, hogy addig amig mediációs ülésen vesznek részt (a mediációban közvetlenül félként nem érintett) gyermekek felügyeletét megoldják „házon kívül”.
Az eddigi módszertantól eltérve ajánlatos rövidebb időintervallumú üléseket szervezni.
Amennyiben a hosszabb időtartamú ülések maradnak, szünet tartása javasolható ilyenkor ki- és bejövetelnél ugyanígy meg kell tartani a közös fertőtlenítő rutint, és a közlekedési, tartózkodási távolságot. Én a rövidebb mediációs üléseket alkalmazom ezekkel az egészségügyi szabályokkal, az a tapasztalatom, hogy a mediációs klienseim is ezt támogatták. A rövidebb
ülések alatt is alapfeltétel a mediátor „irányítása mellett” az időszakos fertőtlenítés, a szellőztetéssel együtt (az a tapasztalatom, hogy ez is tud rutinná válni, és nem akasztja meg az érdemi munkát).
Ebben az eddigi időszakban még egy biztonságos megoldás lehet a sétáló mediáció, viszont itt, mivel a mediátor közlekedik felváltva két helyiség között (ahol a kliensek vannak külön-külön) a fertőtlenítés minden ki- és belépésnél szükséges a számára, azzal együtt, hogy a feleknél külön-külön is alapvető a helyiségek szellőztetése, illetve az egyéni fertőtlenítés a
bent tartózkodásuk alatt.
Egy-egy mediációs folyamat után, illetve újabb kliensek fogadása előtt szintén szükséges az egész iroda, váróhelyiség kitakarítása, fertőtlenítése, ezt az időpontok egyeztetésénél mind bele kell kalkulálni.
Természetesen olyan előfordult, hogy azzal együtt, hogy adminisztratív módon is beleegyezett a kliens, hogy ezekkel a feltételekkel részt vesz a személyes mediáción, az adott alkalmon mégis meggondolta magát és egyeztetve közösen online formában folytattuk a
mediációt, online protokoll szerint (mint ahogy a fordított esetre is volt példa mikor online indultunk, de a kliensek vállalták a személyes mediációt ezzel az új, átmeneti mediációs protokoll szabályrendszerrel).
Fentebb felsorolt személyes mediációra vonatkozó új protokoll így hosszadalmasnak tűnhet, de rövid időn belül rutinná vált számomra és azok a kliensek is gördülékenyen fogadták, fogadják, akik több alkalommal vettek részt mediációs folyamataimban.
Amikor a jelen egészségügyi helyzetre tekintettel átgondoltam és rögzítettem ezeket a szabályokat nem tudtam elképzelni, hogy hogyan fog mindez működni anélkül, hogy ez a mediációs munka rovására ne menne, de a „szükség törvényt bont” és itt ez a „bontás” kivitelezhetővé vált.
Megint a maszk fizikális és szimbolikus jelenlétét említeném, hiszen nagyon „bizarr” jelenet volt legelső ilyen személyes mediációs ülésen, mikor a két kliens és én az említett fertőtlenítő procedúrán túljutva maszkban, azaz „teljes harci díszben” néztünk „farkasszemet” egymással, majd hangos nevetésben törtünk ki, hiszen valóban szokatlan jelenet volt mindez
(ez a két kliens régebben már volt nálam a normál protokollom időszakában). Végezetül, de nem utolsó sorban az új, átmeneti mediációs protokoll pozitív hozadékairól teszek említést a teljesség igénye nélkül.
A bejárattól az irodáig vezető út alatt még ha hallható volt is a felek közti „néma csend”, a maszkok felvétele, a fertőtlenítő szertartások általában kölcsönös udvarias, figyelmes, gondoskodásba torkolltak (pl. egy olyan válási mediációs esetnél, ahol tudtam, hogy a két fél jobb, ha „nem kommunikál harmadik fél nélkül” személyesen, mert abból csak újabb egymás elleni büntető feljelentések lesznek arra lettem figyelmes, miközben igyekeztem, hogy minél előbb megjelenhessek a terükben, a „férj” udvariasan segített kézmosás után a „feleségének” a
kéztörlésben és kölcsönös téma volt, hogy ellenőrizzék valóban szakszerűen sikerült-e ezzel az egészségügyi feladattal megbírkózniuk).
A maszk viselése számos előnyös hozadékot képviselt, ami tapasztalható volt minden, e protokoll szerinti mediációs ügyemnél. Hasonlóan az előbb említett fertőtlenítő szertartáshoz a maszk felvétele, viselése, milyensége stb. szintén kölcsönös beszédtéma volt a felek között, akár azt is beleértve, hogy a „sértő megjegyzések helyett” a maszk által képviselt akadályozott
kommunikációt legyőzve inkább a jól artikulált, érdemi közlésre törekedtek. Nagyon érdekes volt ezt a tendenciát kamaszmediációs helyzeteknél figyelemmel kísérni. Amikor a szülőket alapvetően negáló 16 éves kamasz minden erőfeszítésével igyekezett a „maszk fogságában” is megérteni mit mondanak a szintén maszk által „kalodában tartott” szülei és viszont, a kölcsönös elfogadás jegyében. Ugyanez a kamasz figyelemmel kísérte, hogy minden résztvevőn megfelelően helyezkedik-e el a maszk és szólt, ha elmozdult… (szintén ez a kamasz volt az, aki bár nem hozott maszkot és kijelentette, hogy nem hajlandó felvenni se, miután látta, hogy az édesanyja közben zavarában elszakította a saját maszkja fülét gyorsan
segített azt megkötni és megkérdezte, hogy tudna-e adni neki is egyet).
Ez az új, átmeneti mediációs protokoll, illetve a tartalma a mediációs megállapodások egyes témaköreivel, megállapodási pontjaival is egyfajta szimbiózisban működött, működik, hiszen gyakran volt fontos téma például kapcsolattartási témaköröknél, hogy ebben az időszakban akár a gondozó, akár a kapcsolattartó fél (kapcsolattartásra kötelezett,
kapcsolattartásra jogosult) a gyermekük vonatkozásában milyen egészségügyi biztonsági szabályokat szükséges, hogy figyelembe vegyen (külső helyszín, rokonokkal való találkozás, fertőtlenítés, stb.).
Összegezve tehát, a jelenlegi speciális időszak az enyhítések ismeretében, a személyes mediációs lehetőségeknél mindenképpen szükségessé tette saját praxisomban az úgynevezett új, átmeneti mediációs protokoll kidolgozását, mely alapvetően az egészségügyi és szakmai biztonság kereteit volt hivatott megteremteni. Saját eddigi tapasztalatom alapján kellemes,
pozitív mediációs gyakorlati példákat kaptam ennek a működésére. A kliensek, mediációban résztvevő felek oldaláról teljesen új (vagy eddig nem tapasztalt intenzitású), jól (vagy jobban) működő mechanizmusokat, jegyeket fedeztem fel, úgymint: tolerancia, problémamegoldásra
törekvés, figyelmesség, lojalitás, szükséges állhatatosság, affektív és kognitív empátia, produktív kommunikáció stb. Mindenekelőtt a tudatosabb, konszenzusra törekvő jelenlét melyet gyakrabban
tapasztaltam még a nem „klasszikusan” mediációra termett eseteknél is.
A városi legenda után szabadon fogalmazva „mondják, hogy bajban ismerszik meg… a működtethető módszer, vagy protokoll is…Igen ám, de a fent vázolt protokoll átmeneti… Jófajta logikai gondolatmenetem alapján a minap bizony már felötlött bennem, hogy a „veszély” és a „helyzet” kiváltó oka (aminek a neve talán a C és a 19 miatt egy űrbéli objektum
nevére emlékeztet), mint minden az emberiség történetében előbb-utóbb elhalványul, csendesedik, esetleg átalakul…és mi lesz utána…Mi lesz velünk, ha a maszk lekerül…Mit lehet átmenteni ebből a protokollból abba az időszakba, amikor a „rend helyreáll”…Elemeket kellene
átmenteni, vagy egy hasonló helyzetben alkalmazni az egész protokollt..
Pillanatkép mindez, de mivel a „káosz után jön a rend és a rend után jöhet a káosz”, ami kivétel, az visszatérő rendszerré válhat ezzel erősítve akár a változásokkal kapcsolatos rezilienciánkat.